Egy szombati kaland
Ma Karcsi jött látogatóba.
Tudom, nem újdonság.
De az már igenis, hogy a szokásos tornádó berobbanása helyett ma elgyötörve és kullogva érkezett meg, mint akibe hálni jár a lélek!
Még rá nézve is iszonyatos ijedtséget keltett, hát még mikor a szoba közepén hirtelen kifeküdt! Komolyan mondom azt hittem, hogy kész, vége, most azonnal feldobja a bakancsát lábát.
Ijedten szemléltem és rémületemben azt sem tudtam hirtelen, hogy mihez kezdjek. Óvatosan közelítettem feléje, hogy megvizsgáljam és kiszagoljam, hogy mi a baj.
Alapos munkát végeztem, mégsem éreztem semmit, mégsem találtam semmit.
Idegileg kezdtem kiborulni és eszeveszetten hatalmasat vakkantottam:
- Azonnal áruld el mi a bajod!
Charlie teljesen összerezzent, lábaival még párat kapálódzott, mint aki az utolsókat rúgja, aztán mozdulatlanul elterült.
Szemei kigúvadtak, majd hirtelen egy hatalmasat böffentett.
- Mi a bajom? Semmi különös, durranásig ebédeltem magam! De mond Murray, te miért zajongsz így? Meg akarsz engem ölni??
|