Egyszer volt, hol nem volt - amúgy 2001- ben - a világ egy aprócska pontján, egy hideg téli napon, január 24-én Frenetikus Frenczy Brúnóként megláttam a napvilágot … természetesen kutyaként!

Bichon Havanese kutyaként.

Az őseim jó fejek voltak, bár bébikorom - mikor még velük voltam - gyorsan elröppent, és tisztán nem is emlékszem, de arra már nagyon is, ami életem legelső, jelentős sorsfordulója volt:

Tavaszi napsütés, éppen a kertben bohóckodunk, mikor csengettek.

Kutyamamával és még othon lévő két tesómmal rohanunk az ajtóhoz. Három idegen ember állt ott, hosszú úttól kissé fáradtan, de annál izgatottabban.

- Nézzétek, jönnek! Melyik lehet az? Nézzétek, azt, amelyiknek a farka végén van az a fehér folt! …

Ugye mondanom se kell, az vagyok én! Fekete alapon, fehér foltokkal. Ha tudni akarod, a megjelenésem a mai napig mindenkit elbűvöl, főleg a csajokat, ööö akarom mondani, izé, a szukákat.

 Nade, kanyarodjunk vissza odáig, hogy bemegyünk a szobába, nagy fehér fény villan párat, egy fiatal nő a karjába vesz, odatart kutyaMamihoz. Valamit mond nekem, de nem értem. Jó, jó, tudom, hogy a mama az, de nekem ti most érdekesebbek vagytok. Gazdi simogat, és valami furcsát érzek… mintha szomorú lenne. Jaj de butus vagy te!

Valami autó micsodába raknak, ami lassan elkezd mozogni… Kutyamama néz rám…

Egyre távolabb kerülök tőle és egyszer csak, nem látom már… Mamaaa, hol vagy?? Nem látlak sehol se!

Azt hiszem, félek és… és a takaró is vizes lett.

A fiatal nő mellettem van, beszél hozzám, simogat, miközben az a micsoda meg hosszú időn keresztül csak ment, ment.... Aztán nem tudom mi történt, mert elbóbiskoltam. Mikor felébredtem, azt hittem álmodom. Egy teljesen ismeretlen helyen voltam.  Nem volt sehol a mama. Mit kell itt tennem?

Lefeküdtem egy puha helyre, kifli alakban, és vártam. Előttem egy tál. Pompás illat jön onnan, de most nem tudok enni. Talán azért vagyok itt, hogy ezt mind megegyem? De nem kell, én csak a Mamit szeretném! Nagyon hiányzik! …

Természetesen hamar megszoktam itt. Anyu (a fiatal nő) nagyon szeret engem. A Mamira már nem is nagyon emlékszem, csak álmaimban látom őt...Itt a családom, ahol Anyu van. Most már barátaim is vannak. És egy honlapom is, ahova sok érdekesség kerül.