Balut egy gyepmesteri telepről hozta el a gazdája 2006. márciusában. A gyepmesteri telep dolgozója le akarta beszélni a családot róla és a többi kutyát kezdte el nekik mutogatni. Balu nagyon rosszul nézett ki, és a lebeszélés ellenére a koszos-büdös, gyámoltalan, szőrmók kutyát nem volt szívük otthagyni. Hazavitték, akkor kiderült, hogy a kiskutya nagyon beteg. szopornyicás.

Az első hetekben fecskendővel itatták, kiskanállal etették, mknden nap orvoshoz vitték, és 24 órában ápolták. A kiskutya csont és bőr volt, és nem volt senki biztos aban, hogy életben marad.

De két küzdelmes hónap után egyenesbe jött az élete! Ekkor már rendszeresen sétalt Fánival (a család már meglévő kutyájával) és a gazdáival. Bőven kapott enni és inni. Sokat játszottak, kirándultak, horgászni jártak. Egy eleven kis ördög lett. Néha szétszed néhány cipőt-papucsot, de csak azért, hogy érezzék a gazdái: igazán szereti Őket. 

Először volt egy kosara, amíg beteg volt, mindig abban feküdt, de miután meggyógyult, Balu szétrágta a kosarat. (Ahogy ő mondja, bosszút állt rajta a sok rossz emlékért. Egyébként is a lakásban csodás fekvőhelyekre lelt ágyak, fotelek formájában, minek neki a kosár???)

Balu egy gyönyörű, kiegyensúlyozott kutya lett, hála azoknak a jó embereknek, akik annak idején nem bírták otthagyni büdösen, betegen...